ZAD: rövid kronológia 2018 májusáig

1965: A francia állam tervbe veszi egy új repülőtér építését az ország nyugati felében.

1970: Döntés születik a repülőtér helyéről: a Nantes környékén található Notre Dame des Landes-t szemelik ki.

1974: Hivatalosan létrehozzák a ZAD-ot („külön irányítás alatt álló zóna”).

Az új közjogi besorolás azt jelenti, hogy a parasztok és a helyi önkormányzatok kötelesek eladni az itt található földjeiket az államnak. A terület nagysága 1650 hektár. Jelentős részét erdők borítják, gazdag ökoszisztémával bír. A projekttel szembeni ellenállásra megszerveződik az ADECA (parasztszövetség). A projekt évtizedekre megdermed.

2000: A kormányzat újraaktiválja a repülőtér tervét. Megszerveződik az ACIPA (helyi lakosok tömörülése).

Az ezt követő években a projekt ellenzői információs kampányokat és peres eljárásokat indítanak.

2007: A zóna első üres házának elfoglalása. Megnyílik a „La Vacherie”, a ZAD szervezési és koordinációs helye.

2009: Elkezdődnek a talajfúrások és az aktív ellenállás is. Napi szintű gyűlések a munkagépek előtt, blokádok, a talajminták megsemmisítése, piknik, tüntetések. A ZAD-ot ekkor nevezik át az ellenállás résztvevői „Védendő Zónának”. Több üresen álló épületet elfoglalnak.

2010: A tüntetések és épületfoglalások folytatódnak, fesztivál (már a harmadik) zajlik le.

2011: Január elsejével a kormány a területet a Vinci cégcsoport kezelésébe adja, amely egyébként a franciaországi autóutak több mint felét is ellenőrzi. Az ellenállásban részt vevők számos kollektívát (városi foglaltházakat, önigazgató területeket) látogatnak meg kapcsolatépítés és erőgyűjtés céljából. Azok, akik úgy döntöttek, hogy a ZAD területén fognak élni, kollektív mezőgazdasági projekteket (egy hektár területű közösségi kert, kecsketenyészet) indítanak, és igyekeznek kapcsolatokat építeni a helybéli földművelőkkel. Emellett különböző akciók zajlanak, nyomukban rendőri represszió, letartóztatások.

2012: Tavasszal 10.000 fős tüntetés Nantes-ban. Egész éven át blokádok, egyéb akciók (pl. élőlánc a terület körül) és jogi eljárások folynak az építkezés ellen. A választásokig egyesek éhségsztrájkolnak, az új kormány ígéretet tesz arra, hogy nem lesznek kilakoltatások.

2013: Októberben 25 hektárnyi területet vetnek be kollektív tevékenységgel.

2014: Február végén 50.000 ezer fős felvonulás Nantes-ban. Ennek során összecsapások a rendőrséggel, letartóztatások, majd bebörtönzések. A miniszterelnök kihirdeti, hogy a munkálatokat felfüggesztik addig, amíg el nem bírálják az összes beadott kifogást. Október végén a csendőrség gránátja megöli a 21 éves Rémi Fraisse-t egy másik területen (Toulouse mellett) működő hasonló zóna melletti tüntetésen. Ezzek hatására novemberben a rendőri erőszak elleni tiltakozáshullám söpör végig az országon. Demonstrációk zajlanak le a ZAD területén és Nantes-ban is.

2015: Az év végén az állam ismét megpróbálja felgyorsítani az eseményeket a területfoglalók és a földművesek kiszorításával. Újból barikádok épülnek. Ezúttal nem közvetlen rendőri fellépés zajlik, hanem bírsággal és a termény kisajátításával fenyegetőznek.

2016: Januárban 20.000 ember vonul az utcákra Nantes-ban. Útblokád céljából egy tábor létesül, amelyet rögtön az első éjjel megtámad a rendőrség, de a blokád még napokon át folytatódik. Országszerte támogató megmozdulások és szabotázsakciók zajlanak. Februárban a kormány bejelenti, hogy országos népszavazást ír ki a repülőtérről. Két héttel később 60.000 ember foglalja el a ZAD környéki országutakat, 11 méter magas őrtornyot építenek. Júliusban a népszavazáson a reptér igenlése győz. A következő évi választások miatt azonban a kormány már nem sietteti a projekt megvalósítását.

2018: Január 17-én a Macron által kinevezett kormány bejelenti a projekt feladását. Ez siker a ZAD-nak, de két problémát is felvet. Az egyik, hogy mit fog ezután lépni a kormány, a másik a ZAD különböző résztvevői egymáshoz való viszonyának kérdése. Az utóbbi különösen kiéleződik, amikor a hatóságok felajánlják, hogy egyénenként kérvényezhető a földhasználat törvényesítése. Április 8-án hajnali 3-kor megjelenik 2.500, könnygáz- és hanggránátokkal felfegyverzett csendőr páncélozott járművek kíséretében, és nekiáll az épületek és a földek letarolásának. A ZAD egyes képviselői tárgyalásokba kezdenek a hatóságokkal, eközben a kiszorítás és a rombolás folyik tovább. A következő napokban folyamatosak az összecsapások, van olyan nap, amikor 30 sérültet kell ellátni. 1968 májusának 50. évfordulójára, amely egyetemfoglalásokkal és vasutassztrájkkal köszönt be, a ZAD felhívást ad ki a harcok összefogására. A rendőri blokád ellenére április 15-re 15-20.000 ember érkezik az ország különböző részeiből a ZAD-ba. A rendőrség mindent megtesz, hogy megakadályozza további szimpatizánsok érkezését, de azok kis csoportokban megtalálják az ösvényeket az erdőn át. Estére az összegyűlt tömeg előtt a rendőrség hátrálni kezd. Este 9-re az összes rendőr eltűnik a területről. A lelkes tömeg nekilát az élet újjászervezéséhez, az elpusztított épületek, földek helyreállításának megtervezéséhez. Az összetűzések és őrizetbe vételek azonban hamarosan újrakezdődnek, és május 17-én – miután újból tárgyalások zajlottak le a kormány és a ZAD egyes képviselői között – ismét rendőrroham indul a ZAD ellen. A cél mindazok kilakoltatása és épületeik, terményeik elpusztítása, akik nem adtak be legalizációs kérelmet, vagy akik kérelmét elutasították. Ismét országszerte zajlanak szolidaritási tüntetések.