Jobbratolódás, fasizálódás a világkapitalizmusban

1. Úgy tűnik, hogy a jobbratolódás, fasizálódás ma egy nemzetközi tendencia, amely fokról fokra minden világrészen előrehalad. Putyin Oroszországban, Erdogan Törökországban, Orbán Magyarországon, Kaczynski Lengyelországban, Duterte a Fülöp-szigeteken, Trump az USÁ-ban. Ezek között a politikai áramlatok között – különbségeik ellenére – nagyon sok hasonló vonás fedezhető fel, ezért sikerük aligha magyarázható csupán „helyi specifikumokkal”. Úgy tűnik, a mai kapitalizmus belső logikája szüli a szélsőjobboldali fordulatot.

2. Mik a közös vonások, amelyeket említettünk: a) nacionalizmus, sokszor kifejezetten rasszista formában; b) etatizmus, erős autokrata irányultság; ez persze az előbbivel összefügg: nemzet=állam. Hitler azt mondta: „egy nép, egy birodalom, egy vezér”. Jelenleg is ez az autokrata jobboldal jelszava, de a „vezért” még nem meri nyíltan hozzátenni; c) konzervatív-patriarchális értékrend; d) az ideológiák erodálása, szakítás a burzsoázia mindenfajta racionalista hagyományával, áttérés a tahó/macsó/vulgáris/hisztérikus propagandára, ahol a szavak jelentése nem számít (vagy egyáltalán nincs is), csakis az érzelmi hatáskeltés; e) a nemzeti burzsoázia oligarchikus szervezete, ahol egy klánszerű, sokszorosan összefonódott érdekcsoport birtokol minden – gazdasági, állami-politikai, információs stb. - hatalmat.

3. Badiou szerint a jelenség alapvető oka a kapitalizmus totális győzelme, amely kérlelhetetlenül hirdeti, hogy nincsen semmilyen más lehetőség. Ez leegyszerűsítésnek tűnik. Inkább arról lehet szó, hogy ez az áramlat – csakúgy, mint a fasizmus az I. világháborút követően – úgy próbálja bemutatni magát, mint egyfajta harmadikutas alternatívát a „dekadens kapitalizmussal” (amelyen itt persze csupán a liberális demokráciát kell érteni) és az „elnyomó, nemzetidegen, hazug” kommunizmussal szemben. (Magyarországon talán a Kövér László nevű büdös szarházi hirdeti legbőszebben ezt a faszságot.) Eközben a kapitalizmusnak egy szélső-autoriter változatát honosítja meg, amely a gazdasági kizsákmányolással párhuzamosan a politikai elnyomást és a intellektuális elnyomorítást (azaz a totális elhülyítést) is fokozza.

4. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy a kapitalizmussal szembeni csalódottság, és ugyanakkor a Badiou által is hangoztatott totális irányvesztettség és frusztráció az, ami e tendenciáknak felhajtóerőt biztosít a kizsákmányolt osztályok körében. A Szovjetunió szétesésével Fukuyama meghirdette a történelem végét, és mindenki várta, amint az aranyozott Volvo egy szép napon begördül a lakása elé. Ehelyett az ex-szovjet blokkban szociális katasztrófa, nyugaton a jóléti állam lebontása, majd 2007-től a globális gazdasági válság kora köszöntött be.

5. A jelentősebb társadalmi harcokat – részben tragikus elszigeteltségük, a nemzetközi szolidaritás hiánya, részben pedig perspektíváik korlátozott volta miatt – leverték. Az utóbbi évek legsúlyosabb veresége talán az arab tavasz felkeléshullámának bukása volt, és a nyomában feltámadó Iszlám Állam, amely egyrészt kitűnő lehetőséget nyújtott újabb imperialista háborúkra és területfelosztásra, másrészt ragyogó példát mutatott kelet és nyugat összes fasiszta szarházijának.

6. A liberális politikai kurzus „minden nagyon fasza, békésen élünk és gyarapodunk, mindenkit szeretünk és támogatunk”-típusú retorikájával szemben a jobboldali tendencia felfedezte a „félelem diktatúrájának” hatékony propagandaeszközét. Örökösen háborút folytat – ha lehet, fegyverrel (ebben van a nagy üzlet), ha nem lehet, pofázással („a nemzeti függetlenségért”, „az EU-bürokrácia ellen”, „az ingyenélő bevándorlók ellen”, „a kultúra megóvásáért” stb.). A világ csupa veszedelem, és csak az erőskezű vezér és az általa szigorúan ellenőrzött erős állam nyújthat menedéket! Még ha a vezér közben hülyére keresi is magát, csak jobb ez, mintha egy háromfejű, muszlim migráns erőszakolná meg naponta 4-szer az egész családot!

7. A „félelem diktatúrája” persze csak akkor működik jól, ha ki van egészítve a „jó irányba haladunk” propagandájával, és ennek érdekében nyújt valamit. Amit nyújt, az részben hazugság és szemfényvesztés („rezsicsökkentés”, focitéboly, Erzsébet-utalvány stb.), részben pedig olyan „juttatás”, ami semmibe nem kerül, viszont a morálisan teljesen szétzüllött, öntudatlan bunkó „képzését” szolgálja. Ki vagy zsákmányolva, de cserébe büntetlenül szidhatod a cigányokat, a bevándorlókat, a hajléktalanokat, a melegeket. A főnököd megaláz, az állam hülyének néz, de otthon következmények nélkül verheted a feleségedet. A vezér szemében csak egy kiszipolyozható senki vagy, de ha benyalod magad, lehetsz te is egy kicsi vezér, és egy picit részesedhetsz a koncból és/vagy a hatalomból.

8. Badiou helyesen mondja: „A politikai gyakorlat manapság az alig észlelhető különbségek gyakorlása ugyanabban a globális életvilágban. Ez azonban számos hatást gyakorol az emberekre általában: dezorientáció, az életvezetés és életirány teljes hiánya, semmiféle stratégiai világkép önnön sorsszerűségüket tekintve, és így egy ilyen helyzetben az emberiség nagy része a megoldást a hamis újdonságok, irracionális világképek és a halott hagyományokhoz való visszatérések balladai homályában véli felfedezni.” A burzsuj ideológiák – amelyek között (minden hamisságuk, manipulatív természetük dacára) valaha tényleges különbségek voltak, persze csak a kapitalista rendszeren belül! - totális kiüresedése már az új jobboldali offenzíva előtt végbement (legkésőbb a neoliberális korszak beköszöntétől kezdve). Ez az offenzíva csak rátette a dologra a koronát azzal, hogy véglegesen a szemétbe is hajította a tartalmát vesztett ideológiák ballasztját. A „halott hagyományokhoz való visszatérés” sokszor valójában soha nem létezett, kitalált baromságok (üdvözli Önt Jézus, a párthus herceg) termelését és piaci forgalmazását jelenti.

9. Az osztályharc nem szűnt meg, de visszaszorult, és zavarodott öntudat jellemzi. Szétverése a burzsoázia számára abszolút prioritás, hiszen a jelenlegi kurzus számára nyilvánvalóan csak az öntudatos tömegek jelenthetnek fenyegetést, nem pedig a leszerepelt liberális kurzus megvásárolható és tehetetlen bohócai. Ennek a kurzusnak csakis egy internacionalista és radikális osztálymozgalom vethet véget, amely talán elég erős lesz ahhoz is, hogy az egész világkapitalizmust megdöntse. Így legyen...!