A németországi kommunista baloldalról (a KAPD-ról)

1. A németországi kommunista baloldal eredete – a KAPD születése

a) Ideológia

A KAPD története az 1914 előtti hollandiai és a németországi baloldal történetéhez csatlakozik. Pannekoek és Luxemburg már 1903-1905 körül jelezték a forradalmi korszak beköszöntét, felismerve a tömegsztrájk és a munkástanácsok jelentőségét.

b) Politiai ingadozások a háború és az 1918 novemberében lezajlott forradalom idején

A KAPD sajnos későn és komoly zavarodottság közepette született meg. A háború alatt a spartakisták nem voltak képesek a szociáldemokrácia balszárnyával való szakításra (noha más radikális csoportok ezt megtették), az 1918 novemberében megalakuló tanácsok hamarosan lemondtak a hatalomról a szocdem kormány javára, az újonnan megalakult KPD pedig – amely a puccsizmus és az elektoralizmus politikája között ingadozott – 1919 januárjában és márciusában szenvedett vereséget.

c) A Komintern születése 1919 márciusában

Luxemburgnak és Jogichesnek fenntartásai voltak egy új Internacionálé gyors létrehozásával szemben – kritikusak voltak a bolsevizmussal szemben, és nem akarták, hogy az túlzott ideológiai és szervezeti hatást gyakoroljon. Radek révén azonban a Kominternnek sikerült irányítása alá venni a KPD politikáját, amely a szociáldemokrata tömegek elhódítása, a szakszervezeti sejtépítés és a parlamentarizmus reformista politikája felé fordult.

2. A KAPD létrejötte

a) Szakadás a heidelbergi kongresszuson

A KAPD azoknak az üzemi szervezeteknek a gyümölcse volt, amelyekben anarcho-szindikalista, baloldali kommunista és baloldali független szocdem áramlatok keveredtek. A KAPD létrejöttének másik oka a KPD heidelbergi kongresszuson végbemenő szakadás volt, ahol Levi kizáratta az összes olyan frakciót, amely antiparlamentarista és szakszervezetellenes nézeteket képviselt. A pártvezetés által képviselt Komintern-vonal olyan politikát erőltetett, amely a szovjet állami érdekekhez igazodik a világforradalom szükségletei helyett.

b) A KAPD születése a harcban: a Ruhr-vidéki felkelés

Az 1920. március 13-i Kapp-puccs leverése során munkásfelkelés tört ki a Ruhr-vidéken a KPD és az USPD baloldali tagjai és anarcho-szindikalisták vezetésével. Kb. 50.000 főt számláló Vörös Hadsereg jött létre, amely március 22-re ellenőrzése alá vonta a körzet nagyobb városait. A KPD vezetése ugyanakkor teljesen passszív maradt, támogatta a szocdem kormányt, amely a Ruhr-vidéki munkásokat előbb lefegyverezte, majd rájuk szabadította a fehérterrort.

c) A párt akciója és programja

A KAPD közvetlenül a Ruhr-vidéki felkelés után, 1920 áprilisában született, és küldetteket delegált Moszkvába, hogy érjék el a KPD kizárását és a KAPD felvételét a Kominternbe. A párt párt programja azonban szembenállt a Kominternével (a KAPD az üzemi bizottságok mozgalmát támogatta a szakszervezetekkel szemben; elutasította a választásokon való részvételt; elvetette a párt diktatúráját; előtérbe helyezte az osztálytudat kérdését).

d) A nemzeti bolsevikok és a lokalista áramlatok kizárása

A sietve létrehozott KAPD-nak meg kell szabadulnia két áramlattól, amelyek a pártprogrammal szembekerültek. A hamburgi nemzeti bolsevikokat nacionalista politikájuk miatt zárták ki 1920 augusztusában, októberben pedig a pártellenzőket Rühlével az élükön, aki a lokalista és föderalista üzemi bizottságok mozgalmának szentelte magát.

e) A nacionalizmus ellen: szemben a Komintern által képviselt nemzeti föderalizmussal

A Kominternről hamar kiderült, hogy a világproletariátus érdekei helyett az orosz nemzetállam érdekeit képviseli. A KAPD – szemben az OSZFSZK alkotmányával – azt az álláspontot képviselte, hogy a szocializmus nem nemzeti tanácsköztársaságok föderációja, hanem Világkommün, amellyé a területi és nem nemzeti alapon szervedő munkástanácsok kapcsolódnak össze.

3. A KAPD és a Komintern

A KAPD nem sokáig maradhatott a Kominternben, amely követelte tőle a KPD-be való visszatérését és az üzemi bizottságokból létrejött munkásszövetség (AAU) felszámolását. A KAPD számára az alább felsorolt fejlemények a bolsevizmus ideológiai csődjét jelezték.

a) Kronstadt és a Munkásellenzék

A KAPD először ellenforradalmi összeesküvést látott Kronstadtban, de a Munkásellenzékkel való kapcsolatai révén megváltoztatta álláspontját, és az eseményeket a proletariátus és a szovjet állam közötti szembenállás jeleként interpretálta. Gorter a NEP-politikát paraszti ellenforradalomnak minősítette, és a frakciók betiltása a X. pártkongresszuson számára annak jele volt, hogy a proletárdiktatúra helyett a párt gyakorol diktatúrát.

b) Az 1921-es Márciusi Akció Közép-Németországban – útban a puccsizmus felé

Miközben Oroszországban üldözték az ellenzéket, a Komintern Németországban erőltetni próbálta a forradalom kirobbantását. A VKPD puccsista taktikájához a KAPD-ot is megnyerte szövetségesnek. A KAPD egyes tagjai gerillaakciókkal próbáltak fegyveres felkelést kirobbantani, mások csupán sztrájkok szervezésében vettek részt a VKPD-vel közösen. A vereséget súlyos megtorlás követte, de a KAPD nem gyakorolt önkritikát.

c) A radikális kommunizmus utolsó harca a Kominternben: a III. kongresszus

A német és holladt baloldali kommunista áramlat az oroszországi és a világforradalom érdekében politikailag és szervezetileg függetleníteni akarta a Kominternt az orosz államtól. Az Internacionálé harmadik kongresszusán (1921 július) a KAPD képviselői minden napirendi kérdésben  (gazdasági válság és történelmi szakasz; szakszervezetek; az orosz kérdés; a Márciusi Akció) kiálltak saját álláspontjuk mellett, de nem engedték meg nekik, hogy téziseikről vitát nyissanak. Végül ultimátumot kaptak, amely felszólította őket a VKPD-hez való csatlakozásra. Július 31-én a pártvezetés kimondta a Kominternnel való szakítást, és meghirdette egy új Internacionálé létrehozásának tervét, ami 1921 szeptemberében a KAI létrehozásával megvalósult. A KAPD-ot megosztotta az új Internacionálé létrehozásának kérdése, és 1922 márciusában kettészakadt, és teljes elszigeteltségbe süllyedt. A nemzetközi proletariátus az ellenforradalom útjára lépett.

4. A német-holland kommunista baloldal hagyatéka: Állásfoglalás az orosz forradalomról és a Kominternről

Az elméleti reflexió a németországi tanácsmozgalomban 1933-ig zajlott, majd a holland kommunista baloldal folytatta azt, megadva a német kommunista baloldal végleges alakját.

a) Oroszország: államkapitalizmus és burzsoá forradalom

A KAPD, majd az egész német-holland kommunista baloldal hamar eljutott arra az álláspontra, hogy az oroszországi forradalomnak kettős (burzsoá-paraszti és proletár) jellege volt, és hogy a Komintern a burzsoá szovjet állam hatalmi eszköze.

b) Harcban a fasizmussal és az antifasizmussal. A spanyolországi polgárháború

A KAPD és a hollandiai GIC mindig elutasították valamely burzsoá állam támogatását a másikkal szemben, egyaránt harcoltak a fasizmus, az antifasizmus és a sztálinizmus ellen. A spanyol polgárháború során a spanyolországi munkások forradalmi harcát és a tanácsokra épülő proletárdiktatúra létrehozását támogatták Franco valamint a Népfront és Sztálin ellen.