Karl Korsch kapcsán...

Néhány adalék teaivás s buktaevés közben

Karl Korsch „Tíz tézis a mai marxizmusról és egyéb írások” c. vékony kötetét, de vaskosabb brosúrája 2009-ben jelent meg. Annak bevezetője Andrew R. Giles-Peters tanulmányát közli, amihez az alábbiakat fűznénk.

Amit Amadeo Bordiga kapcsán említ a szerencsétlen tökfilkó Gilers-Peters az úgynevezett „absztrakt baloldalisággal” kapcsolatban, nincs abban semmi váratlan, sem meglepő. Ez a félrevezető nevű „baloldali absztrakciós mozgalom” már Lenin és követőinek szemét is csípte, amelynek gyakorlata voltaképpen semmi mást nem jelöl, mint hogy nem folytatni soha semmiféle opportunista osztályközi politikát. Ennek a mozgalomnak soraiban Karl Korsch is meglelte helyét. A baloldali opportunizmus kritikájáról ne csak lásd, de kíséreld is meg értelmezni az anarcho-kommunista aktivisták előadását. „A baloldal ellen” címen meglelhető (gondolkodo.mypressonline.com).

Essen szó másról is. A spanyolországi proletárforradalomra tekintve Karl Korsch nézőpontjának kritikája dióhéjban a következő:

Korsch cikkei a spanyolországi események kapcsán 1938-ból és 1939-ből, amelyek a Mattick-féle „Living Marxism”-ben jelentek meg, védelmezik a CNT-t, mentegetik a „gyengeségeket”. (Különös, tekintetbe véve Mattick álláspontját, aki ellenforradalminak tartja a CNT népfontját, kormánybeli szerepvállalását, a barcelonai felkelésben betöltött funkcióját. Mattick kritikája általában véve a tanácskommunisták egészére is jellemző volt.) Korsch ugyanakkor megpróbálja bebizonyítani, hogy a CNT nem ingadozik jobban, mint a bolsevik párt 1917 nyarán stb. Kétségtelen. A CNT-FAI kollaboráns politikáját igyekszik szóba sem hozni. Eközben, úgy tűnik, ugyanúgy félre van informálva egy csomó alapvető dologról a spanyolországi eseményekkel kapcsolatban, mint a kor mozgalmának nagy része, és mitizál olyan politikai-gazdasági formákat, amelyek valójában osztálykompromisszumon alapultak (antifasiszta milíciák bizottsága, kollektivizálás stb.). Emellett támadja azokat az anarchistákat, akik bírálják a CNT-FAI-t. Szól arról, hogy „a CNT-FAI arra kényszerült, hogy hagyományos álláspontját feladva a politika színterére lépjen, bebizonyította, hogy a gazdasági és politikai akció kapcsolata életbevágóan fontos a proletár osztályharc minden szakaszában, főképpen pedig a forradalmi szakaszban”. A CNT-FAI-t a forradalmi proletariátussal azonosítja (nem kimondva ugyan), a bázis és a vezetés törekvéseinek ellentmondásáról nem beszél. Az álláspontja ebben az időben teljesen elhibázott, és szembemegy legközvetlenebb elvtársainak kritikáival.

Karl Korsch „A marxista ideológia Oroszországban”-füzete ikertestvére mondandójában Pannekoek „Lenin mint filozófus” remekének (Barikád könyvek, 2006.). Érdemes egymással összevetve tanulmányozni és alkalmazni az osztályvalóságra.

Az egyébiránt nem középszerű, de magvasan ellenforradalmár bolsevik marxista Hobsbawm mindannak megfelel Korsch-írásában (a történetírás színpadán), amit baloldalellenes előadásukban felvetnek az elvtársak.

Leélt úgy kilencvenvalahány évet, hogy mindvégig a bolsevik-szociáldemokrácia erdő cserjéiről, fáiról, bokrairól szemezgetett, legelészett. Forrásvize sem volt más egyéb a moszkoviták által terelgetett folyamok „életet adó hűs nedűin” kívül. Ezért is költhetett ilyen káprázatos szavakat Karl Korschról: „Mivel elutasította a bolsevizmust is, így elszigetelt maradt, elméletileg és gyakorlatilag is eredménytelen, és nagyon tragikus módon egy ideológiai Szent Simeon az ő oszlopán.”

Végére hagytuk Egon Bondy általunk átköltött, idevágó tanmeséjét.

ERDŐ

Egy napon Natália eltévedt a sötét erdőben. Miután sehogyan sem tudott rátalálni a hazafelé vezető útra, fölmászott egy fára, hogy ott töltse az éjszakát. Éjjel egy férfi jelent meg a fa alatt és felszólt Natáliának, hogy jöjjön le. De Natália félt és fenn maradt a fán. Reggel azután sikerült megtalálnia a hazafelé vezető utat. A férfi maga Lenin volt.

Világ Proletárjai Egyesüljetek!